


„...A fotográfia nem gyorsvonat... Inkább kerékpár és időgép. Olyan közlekedési eszköz életünk díszletei között, mely nem engedi észrevétlen elsuhanni a tájat. És persze minden egyes kép azonnal elindít egy filmet, egy történetet, és előhívja az előtte és az utána kikövetkeztethető pillanatot. Tehát olyan varázslat, mely velünk rokon, belőlünk, és általunk jön létre, mégis önálló életet él...”
(Fuchs Lehel a Szellemkép Szabadiskola művészeti vezetője)